Fafaragó állandó kiállítás Csörnyeföldön

Csörnyeföld Zala déli részén, a magyar–horvát–szlovén hármas határ közelében fekszik, szelíd, délnek forduló lankák lábánál. A falu nevét sokan a szőlőkről ismerik, pedig a fa is évszázadok óta a helyi élet része.

Ebben az írásban a falu állandó fafaragó kiállításáról lesz szó: mit mutat be, milyen hagyomány áll mögötte, és hogyan illeszkedik a zalai famunkák világába.

Csörnyeföld a hármas határ közelében

A község a Letenyei járásban található, a két nagyobb város, Letenye és Lenti között vezető út mentén. A település a zalai dombvidék déli lejtőin fekszik, ahol a táj egyszerre lankás és erdős.

A hármas határ közelsége miatt a környék falvai évszázadok óta találkoztak egymással a Mura mentén. A szomszédos településekkel közös múlt és közös táj alakult ki.

Csörnyeföld neve a középkori írásos emlékekben is feltűnik, tehát a falu története messzire nyúlik vissza. A község hosszú ideig önálló volt, később évtizedekre egyesült a szomszédos Muraszemenyével, majd ismét külön vált.

A dombok és a déli fekvés kiválóan alkalmasak szőlőtermesztésre, az erdők pedig értékes faállományt adnak. Ez a két adottság, a szőlő és a fa, a falu hagyományainak alapja.

A fafaragó kiállítás és a népi famunkák

Az állandó tárlat a falu népi famunkáinak világát mutatja be, és a helyi faragóhagyományt idézi. A gyűjtemény anyaga olyan tárgyakon keresztül beszél erről, amelyek a régi zalai házakban és gazdaságokban mindennapos használatban voltak.

A fafaragás nem önálló művészetként, hanem a mindennapi munka részeként fejlődött ki. A régi tárgyak nagy része ezért egyszerre volt használati eszköz és dísz.

A díszítés és a használat a népi tárgyakban mindig együtt járt: egy szerszámnyél vagy egy bútordarab ugyanúgy szolgált, mint amennyire szép volt. Ez a kettősség a népi famunkák egyik legfőbb vonása.

A környék más településein is élnek hasonló hagyományok: a Mura menti falvakban nyaranta faragótáborokat rendeznek, és a köztereken is láthatók faragott alkotások. Ez a szemlélet a zalai fafaragás eleven jelenlétét mutatja.

Erdő, fa és mesterség a zalai tájban

A zalai erdők faállománya régen a mindennapi élet alapanyaga volt: az építkezés, a fűtés és az eszközök készítése egyaránt fát kívánt. Aki a fával dolgozott, az a tájból szerezte az anyagot.

A bútorok, a szerszámok és a háztartási eszközök nagy része helyi műhelyekből került ki. Az asztalos, a kádár és a kerékgyártó mellett a kisebb famunkákat sokan maguk végezték.

A népies fafaragás formái vidékenként változtak, mert az anyag és a szükséglet is más volt. A zalai darabokra a letisztult díszítés és a tartós szerkezet jellemző.

Az erdő és a falu kapcsolata máig megmaradt: a környékbeli dombokon a szőlők és az erdőfoltok együtt adják a táj szerkezetét. Ez a környezet adja a faragás anyagát és hangulatát is.

Famunkák és mire valók

A régi zalai háztartásban és gazdaságban szinte minden fából készült, ezért a faragás emlékei is sokfélék. Az alábbi táblázat néhány jellemző tárgycsoportot mutat be.

A felsorolt tárgyak többsége nem dísznek, hanem használatra készült, és éppen ez adja az értéküket. A faragás ezeken a darabokon a mester kézjegye.

A gyűjteményekben érdemes arra is figyelni, milyen nyomot hagyott a használat a fán. A kopott felületek és a javítások gyakran többet mesélnek, mint a díszítés.

A tárgyak mérete és formája mindig a használatból következett, ezért a darabok egyszerre praktikusak és szemet gyönyörködtetők. A faragott részletek sokszor éppen a leggyakrabban használt eszközökön a leggazdagabbak.

Mikor érdemes jönni és mire készülj?

A falu egész évben látogatható, de a környék legszebb tavasszal és ősszel. Nyáron a dombok árnyékos erdőfoltjai adnak enyhet, télen pedig a csendes utcák járhatók.

A kiállítás megtekintését érdemes előre egyeztetni a helyszínen, mert a nyitvatartás időszakonként változhat. Ez a kisebb falvak gyűjteményeinél természetes.

Ha több falut is érintesz egy nap, érdemes reggel indulni, mert a dombok között vezető utak lassabbak. A délutáni fény a szőlőhegyek fölött különösen szép.

• Kényelmes cipő, mert a környékbeli utak és az erdei ösvények egyenetlenek lehetnek.
• Réteges öltözet, mert a dombok között gyorsan változhat az időjárás.
• Ivóvíz és némi élelem, mert a kisebb falvakban kevés a szolgáltatás.
• Türelem és nyitottság, mert a helyi gyűjtemények megértése lassabb tempót kíván.

A látogatás jól összekapcsolható egy zalai körúttal, hiszen a Mura mente falvai közel fekszenek egymáshoz. A szőlőhegyi utak és az erdei ösvények ugyanabba az irányba vezetnek.

A faragott falu emlékezete

Csörnyeföldön a fa nem csupán anyag, hanem a falu emlékezetének hordozója. A régi házak faragott elemei és a gyűjtemény tárgyai együtt mutatják meg, milyen tudás élt itt.

A falu neve Bödőcs Tibor zalai helyszíneket felvonultató regényében is feltűnik, ami jól mutatja, hogy a környék a kortárs kultúrában is jelen van. Ez az irodalmi kapcsolat a vidék hangulatát idézi.

A népi famunkák megismerése lassú élmény, mert a tárgyak mögött mindig ott van a munka és a használat története. Ez az, amit egy falusi gyűjtemény a legjobban közvetít.

Aki a zalai népi kultúra nyomait keresi, annak a fafaragó kiállítás természetes állomás a Mura menti körút során. Innen továbbindulva a szőlők, az erdők és a szomszédos falvak világa tárul fel.