A Kerka-mente természeti kincsei: bivalyok, források, mesés völgyek

A Kerka mente Dél-Zala legzöldebb zuga: ártéri erdők, források, mocsárrétek és bivalyok legelésznek itt, pár kilométerre a nagykanizsai forgalmatól. Aki azt hiszi, hogy a magyar természet látnivalói a Nagy Alföldön vagy a hegyekben vannak, annak a Kerka-mente a legszebb ellenpélda.

Bivalyrezervátum – Szécsisziget

A szécsiszigeti Szapáry-kastély szomszédságában bivalyok legelésznek: a rezervátumot a Kerka-mente Natúrpark Egyesület alapította 1999-ben, bemutatási és génmegőrzési céllal. A házi bivaly Magyarországra nagyjából a VI. század környékén került, és ebben a térségben – Zala és Somogy megyében – kifejezetten nagy gazdaságokban tenyésztették. Szívós állat, jól érzi magát a vizes legelőkön; zsíros, 8 százalékos teje a mozzarellasajtok kedvelt alapanyaga, húsának fehérje- és ásványianyag-tartalma pedig magasabb a szarvasmarháénál. A kastély megtekintése után természetes folytatás a legelő: nem kell messzire menni a szafariélményért.

Belezna: Báránkó-tóka és Zrínyi-forrás

Belezna község – mintegy húsz kilométerre Nagykanizsától – csendes természeti értékei egy pihentető hétvégét is megérnek. A belterületen fekvő Báránkó-tóka egykor kenderáztató tó volt; az egykori vizes élőhelyet ma az égerek és a kultúrgyep őrzi. A Zrínyi-forrás és környéke ideális kirándulócél: az egykori ártéren gazdag növényvilág és az ártéri erdők mesés világa fogadja a látogatót.

Újudvar: a Csibiti-völgy és a lábatlan gyík

A vasúttal is megközelíthető Újudvart minden oldalról gyönyörű erdők veszik körül. A Csibiti-völgyben, a hasonló nevű tó mellett pihenőhely is kialakításra került, ahol tavasszal kankalinok és ciklámenek virágoznak. A völgy igazi kuriózuma a védett lábatlan gyík, amely – bár kissé szégyenlős – a szerencsés túrázónak megmutatkozhat. A települést több túraútvonal is érinti, így a völgy hosszabb gyalogtúra természetes állomása.

Büdöskút – legenda a határban

Szentliszló apró települése a XIV. században épült egy dombra és a domb aljára. A Büdöskút nevéhez kötődő hagyomány szerint 1649-ben a pünkösdi zalaegerszegi vásárt kifosztani induló törököket a magyarok itt, a falu határában érték utol, és szorították be őket a mocsárba – azóta viseli a terület ezt a nevet. A falu ma vendégszerető lakossága és friss, szinte harapnivaló levegője miatt is megállást érdemel.

• A területek védettek – maradjunk a kijelölt ösvényeken, a lábatlan gyíkot és a bivalyokat csak távolról figyeljük.
• Tavasszal a virágzás, ősszel az ártéri erdők színei adják a legszebb élményt.
• A túrákhoz vízálló cipő ajánlott: a forrásvidékek és mocsárrétek egész évben nedvesek.